Bejelentkezés az alakulóban lévő kistermelői szövetkezési formábaKlikk ide!

2017. március 22., szerda

Kedves rokonok, barátok, ismerősök!



Köszönöm a születésnapi jókívánságokat. Sikerült szebbé, felemelőbbé tenniük a családi ünnepet. Ezt csak érezni lehet, megmagyarázni nem.
A születésnapi jókívánságáradat kapcsán egy merész gondolat fogalmazódik meg. Vajon túl meredek ilyen eseményt kérés megfogalmazására felhasználni? Tulajdonképpen segítségkérésről lenne szó. Véleményük, elképzeléseik, javaslataik megfogalmazását kérem a szürke hétköznapokon, ahhoz a kezdeményezéshez, melynek eredményeként jól működő szövetkezési formák kellene létrejöjjenek városunkban. A célközösség pedig a gazdatársadalom, a háztáji gazdaságok, a kistermelők, és természetesen a Gyergyói-medence fogyasztói.
A kezdeményezés a valóban minőségi termékek előállítása céljára, valamint azon elv követésére épül, hogy egyéni, családi érdekeink kéz a kézben kell haladjanak a közösségi érdekekkel.
Ha valóban városunk jelene, vagy még inkább jövője az érdek, akkor a három tényezőt nem lehet elválasztani egymástól. Ez azt jelenti, hogy mindenkinek kötelessége önzetlenül a közösségi érdek cselekvő tényezőjévé válni.  
Tisztelettel Pál Árpád

2017. március 17., péntek

Nem bírálat, szakmai vélemény



Követem a város vezetőinek tevékenységét. Cáfolhatatlan a fiatalos lendület, az hogy mindent próbálnak megfogni, nem akarnak lemaradni semmiről. Ez eddig rendben is van. Az éveken át megtapasztaltakhoz viszonyítva, a adminisztráció útvesztőiben járatlan átlagpolgár számára, jogosan értékelendő az elmozdulás. És ez így van rendjén.
Engem viszont az adminisztrációs tapasztalatom megszólalásra késztet. A várossal szemben kötelességemnek érzem megosztani véleményemet, azért is, mert sajnos több dolog is úgy alakult, ahogy megjósoltam. Akkor is el kell mondjam meglátásaimat, ha az évek folyamán megtapasztalt érdektelenség látszik folytatódni a jelenlegi testület, vezetés részéről.
Leginkább az induláskor elmaradt iránymeghatározás, a prioritási csomag megvitatásának hiánya zavar, és ez késztet megszólalásra. Konkrétan azért, mert a hiányuk a döntésekben már most visszaköszön. Példa:
A G7-ENERGIA elnevezésű társulásban való részvétel
Meghallgatva, átolvasva az indoklásokat, egyértelmű, hogy a legkézzelfoghatóbb megoldás a sok közül egy energiaprogramban való részvétel. Ez rendben is lenne, ha eldöntötték volna, felelősség vállalás terhe mellet, hogy a fő irányvonal városunk számára az iparosítás. Az iparosításon keresztül képzelik el munkahelyek teremtését, jövőt biztosítani a minket követő generációk számára. Ugyanis, ha nem a nagyipar jelenti a jövőt a város számára, akkor nem igazán van amiért energiatermelésbe fogni, feláldozva akár azt a biomassza tartalékot is, amely egy másik lehetséges irány a gazdatársadalom megerősítése (vendéglátóipar, turizmus, környezetvédelem). Igen, mert a két lehetőség között hatalmas űr tátong. Míg az iparosítás kivédhetetlenül a függőség kiszolgáltatottság fele, a turizmus, a vendéglátóipar, a környezetvédelem, a gazdatársadalom és a kisiparos-társadalom megerősödése pedig egy önjáró, közösségformáló irányba mutat.
Erről vitatkozni, közösen dönteni, gondolom, mindenki számára nemcsak jogos, hanem kötelező igény lett volna.
A fűtésszolgáltatás visszavétele
Számomra örvendetes, hogy végre ott vagyunk, ahonnan indultunk. Természetesen, ha eltekintünk a ma még átláthatatlan pénzügyi végkifejlettől. Az viszont már elfogadhatatlan számomra, hogy a fűtésszolgáltatás árának csökkentését újabb beruházások megvalósításához kötik. Ez álságos állítás. A ma érvényes 354 lej/Gcal. árban benne van a csökkentés lehetősége. Ezért volt álságos és nem volt igazságos az E-Star részéről az önkormányzati elutasítást okolni. Nem ezért távozik a szolgáltató. Az igazi ok egészen más. Aki él, majd egyszer szembesül a valósággal.
Hosszútávon a megoldás az elfogadható ár biztosítására nem más, mint az - E-Star szolgáltató által igénybe vett - alapanyag beszállító Apríték Rt. mintájára egy új részvénytársaság létrehozása. Szerencsés az volna, ha a régi csapat tagjai, akik már rendelkeznek a szükséges gépi felszereléssel is, részvényesei lehetnének. Természetesen azzal az egy kikötéssel, hogy az rt. 51%-os tulajdonosa az önkormányzat.
Ezen kívül be kell vonni a közbirtokosságokat, a kitermeléseket felügyelő erdészeti hivatalokat, és a többnyire a kitermelésekből, de a város tulajdonában levő erdők egészségügyi vágásaiból származó hulladék értékesítésének is megtalálni a módját.



2017. március 12., vasárnap

Meghívó

Ma 2017 márc.9-én este 7 órára várom mindazokat akik úgy döntöttek, vagy éppen nem tudnak dönteni a szervezett formában történő háztáji gazdálkodás fontosságáról.Újra szeretném kihangsúlyozni, hogy a jövőnk illetően nincs más alternatíva, lehetőség.A kistermelők léte, de főleg fejlődése hosszú távon érdek-képviselet nélkül lehetetlen. Minden négyzetméter megmunkálása,valamint a minőségi termékfelesleg értékesítése helyben maradásunk záloga.Természetesen ez érvényes állattenyésztés,erdei, kerti gyümölcs termesztésre stb. Ha most tudunk lépni lerövidíthetünk egy hosszú folyamatot.Ezalatt természetesen élni tudnánk a ma adott lehetőségekkel.Lehetőségek melyek mértéke az érdek-képviseletbe tömörült közösség által bizonyított komolyság és a felmutatott megvalósítás függvénye.
Helyszín: Szilágyi vendéglő
Tisztelettel Pál Árpád

2017. március 9., csütörtök

III. Gyergyói Magbörze

Első alkalommal vettem részt magbörzén. Bevallom, örülök, hogy elmentem a III. Gyergyói Magbörze nevet viselő rendezvényre. Gratulálok az ötletgazdáknak, szervezőknek, előadóknak.
Megnyugtató számomra és egyben garancia is a folytatásra a nagyszámú fiatal résztvevő jelenléte az eseményen. Kimozdultunk a holtpontról. Igazolódott, hogy van érdeklődés. Egyre többen látnak fantáziát a háztáji tevékenységek nyújtotta anyagi lehetőségekben, valamint annak családformáló szerepében, betegségmegelőzésben.
A kistermelői tevékenység, ha lassan is, de újraéledt. Ma még egyéni, családi szinten. A következő lépés az egyének, családok valamilyen szövetkezési formába tömörülése lenne.
Európa szerte beigazolódott, hogy a jövőben a túlélés szempontjából nincs más alternatíva, mint az érdekképviseletekbe tömörülés.
Ez közösségünk esetében sem tud másként történni. A kérdés csak az, hogy mikor?
A fentiek szellemében várom az érdeklődőket az alakuló egyesület következő találkozójára:
Helyszín: Szilágyi vendéglő
Időpont: március 9., csütörtök 19:00 óra
Elérhetőség: személyesen a találkozók alakalmával, a 0744-701954 telefonszámon, palarpad54@yahoo.com e-mail címen, valamint a palarpad2015.blogspot.ro oldalon (klikk a bejegyzésre).

2017. március 6., hétfő

Jó hír, a teherforgalmi útszakasz megújul!



Egy régi seb gyógyul be, ha megvalósul a felújítás. Ezt csak üdvözölni tudom.
Ugyanakkor kihasználom az alkalmat, hogy rávilágítsak az általam sokat emlegetett, mandátumokon átnyúló programok szükségességére. Valamint a hiányuk okozta következményekre. A teherforgalmi út feljavítása, karbantartásának körülményei nem a legnagyobb, de egy tipikus eset a szemléltetésre.
A teherforgalmi útvonal városunkban kényszermegoldás. Megoldás, melynek eredményként ez a szakasz az országos teherforgalmi utak részeként működik. Ez így is marad a terelőutak megvalósításáig. Terelőutak, melyek megvalósulása, főleg kisvárosok esetében, a kezdeményezéstől eltelt közel 15 év után is még mindig beláthatatlan távolságra van.
Ezért gondoltuk úgy már a 2000-es évek elején, hogy nem normális dolog az, hogy egy forráshiányokkal küszködő kisváros végezze a karbantartását egy olyan útszakasznak, amely nemzeti és nemzetközi teherforgalmat szolgál ki. Ezért kezdeményeztük a 2000-es évek elején az útszakasz 2100 méteres szakaszának átminősítését helyiből nemzeti érdekeltségű kategóriába. Ez a Halászok, Békény, Dózsa György, Tűzoltók 2100 méteres szakaszának a lecserélését jelentette volna, a Gábor Áron, Főtér (a Halászok utca kezdetétől), Kárpátok, N. Balcescu és a Tűzoltók utca útkeresztezéséig). A jelenlegi teherforgalmi szakasz karbantartását, rehabilitációját a nemzeti útügy végezte volna, a főtéren áthaladó szakaszt pedig a város. A tanulmányok elkészültek, az engedélyeztetések előrehaladt fázisban voltak, de a kivitelezést félúton érte a 2004-es választás és vezetésváltás.
Nem a választás, a váltás a probléma, amit a politikusok minden esetben maguk felé megmagyaráznak. A problémát a jól működő önkormányzatiság alapszabályainak be nem tartása jelenti. Ez nem más, mint a választások utáni régi, vagy új vezetés azon kötelessége, hogy elemezzen és az adott körülményekhez alakítson minden új vagy folyamatban lévő fejlesztést, elképzelést.
Ezt nem sikerült a mai napig meghonosítani városunkban. A felvázolt folytonosság hiányának következményeként költünk ma pénzt egy olyan beruházás megvalósítására, melyet az állami költségvetés megoldott volna, és ma ebből a pénzből más fontos beruházás valósulhatna meg.
Mielőtt bárki is megállapítaná, hogy a lecserélt szakasz is javítást, karbantartást igényelt volna, három lényeges különbségre hívom fel a figyelmet. A városnak maradt szakasz sokkal jobb állapotban volt. Leterheltsége jóval kisebb, tehát karbantartási költségei is kisebbek lettek volna, és nem utolsó szempont, hogy a központi rész felújítására pályázati lehetőségek álltak az önkormányzat rendelkezésére az évek folyamán.
A felvázoltak alapján tud  megtörténni ma, és ha változás nem következik, még nagyon sokáig, hogy a vezetők, a politikusok számára: ,,a mulasztások babért teremnek, következmények nélkül”. Mert, akik ma hozzájárulnak a felújítás megvalósításához, jogosan részesülnek elismerésben. Akkor is érvényes az állítás, ha a politikus, a vezető önhibáján kívül kerül a felvázolt helyzetbe.
A magyarázat egyszerű. A mai napig sem vállal felelősséget senki a szakmai mulasztásaiért. Ismeretek hiányában, valamint a kozmetikázott információk miatt az emberek számára rejtély marad a mulasztás igazi oka, a felelősök személye. Így természetesen a számonkérés is elmarad.
Ez csak egy a sok eset közül. Ezek miatt szeretném, ha sértődés helyett békében visszatérne városunkba a szakmaiság, és vele együtt a normalitás.