Követem a város vezetőinek tevékenységét. Cáfolhatatlan a
fiatalos lendület, az hogy mindent próbálnak megfogni, nem akarnak lemaradni
semmiről. Ez eddig rendben is van. Az éveken
át megtapasztaltakhoz viszonyítva, a adminisztráció útvesztőiben járatlan
átlagpolgár számára, jogosan értékelendő az elmozdulás. És ez így van rendjén.
Engem viszont az adminisztrációs tapasztalatom megszólalásra
késztet. A várossal szemben kötelességemnek érzem megosztani véleményemet, azért
is, mert sajnos több dolog is úgy alakult, ahogy megjósoltam. Akkor is el kell
mondjam meglátásaimat, ha az évek folyamán megtapasztalt érdektelenség látszik
folytatódni a jelenlegi testület, vezetés részéről.
Leginkább az induláskor elmaradt iránymeghatározás, a prioritási
csomag megvitatásának hiánya zavar, és ez késztet megszólalásra. Konkrétan
azért, mert a hiányuk a döntésekben már most visszaköszön. Példa:
A G7-ENERGIA elnevezésű társulásban való
részvétel
Meghallgatva, átolvasva az indoklásokat, egyértelmű, hogy a
legkézzelfoghatóbb megoldás a sok közül egy energiaprogramban való részvétel.
Ez rendben is lenne, ha eldöntötték volna, felelősség vállalás terhe mellet,
hogy a fő irányvonal városunk számára az iparosítás. Az iparosításon keresztül
képzelik el munkahelyek teremtését, jövőt biztosítani a minket követő
generációk számára. Ugyanis, ha nem a nagyipar jelenti a jövőt a város számára,
akkor nem igazán van amiért energiatermelésbe fogni, feláldozva akár azt a
biomassza tartalékot is, amely egy másik lehetséges irány a gazdatársadalom
megerősítése (vendéglátóipar, turizmus, környezetvédelem). Igen, mert a két
lehetőség között hatalmas űr tátong. Míg az iparosítás kivédhetetlenül a
függőség kiszolgáltatottság fele, a turizmus, a vendéglátóipar, a környezetvédelem,
a gazdatársadalom és a kisiparos-társadalom megerősödése pedig egy önjáró,
közösségformáló irányba mutat.
Erről vitatkozni, közösen dönteni, gondolom, mindenki számára
nemcsak jogos, hanem kötelező igény lett volna.
A fűtésszolgáltatás visszavétele
Számomra örvendetes, hogy végre ott vagyunk, ahonnan indultunk.
Természetesen, ha eltekintünk a ma még átláthatatlan pénzügyi végkifejlettől.
Az viszont már elfogadhatatlan számomra, hogy a fűtésszolgáltatás árának
csökkentését újabb beruházások megvalósításához kötik. Ez álságos állítás. A ma
érvényes 354 lej/Gcal. árban benne van a csökkentés lehetősége. Ezért volt
álságos és nem volt igazságos az E-Star részéről az önkormányzati elutasítást
okolni. Nem ezért távozik a szolgáltató. Az igazi ok egészen más. Aki él, majd
egyszer szembesül a valósággal.
Hosszútávon a megoldás az elfogadható ár biztosítására nem más,
mint az - E-Star szolgáltató által igénybe vett - alapanyag beszállító Apríték
Rt. mintájára egy új részvénytársaság létrehozása. Szerencsés az volna, ha a
régi csapat tagjai, akik már rendelkeznek a szükséges gépi felszereléssel is,
részvényesei lehetnének. Természetesen azzal az egy kikötéssel, hogy az rt.
51%-os tulajdonosa az önkormányzat.
Ezen kívül be kell vonni a közbirtokosságokat, a kitermeléseket
felügyelő erdészeti hivatalokat, és a többnyire a kitermelésekből, de a város
tulajdonában levő erdők egészségügyi vágásaiból származó hulladék
értékesítésének is megtalálni a módját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése