Bejelentkezés az alakulóban lévő kistermelői szövetkezési formábaKlikk ide!

2018. január 11., csütörtök

Újév, új fogadalmakkal, kihívásokkal, ígéretekkel



AZ ARATNIVALÓ SOK, DE A MUNKÁS KEVÉS… (Máté 9,37-38), a bibliai mondás továbbra is érvényes marad városunkra?

Évről évre megfogalmazódik bennem a fenti idézet időszerűsége. Továbbra is vallom, hogy ma már a tennivalók terén újat mondani senki nem tud. Kivéve a politikusok egy részét, akik a 27 éve húzódó megoldatlan problémákat is az általuk felfedezett új tennivalókként képesek beállítani. Az 1990-es váltás óta köbméterekben mérhető a napvilágot látott stratégiák, előtanulmányok, tanulmányok stb. mennyisége. Értelemszerűen a megvalósításukra fölöslegesen kidobott összegek mennyisége is óriási. Sajnos a megvalósításukhoz szükséges kitartó, áldozatot is követelő munka elvégzéséhez, hol a politikai akarat, hol a szürke eminenciások hiányoztak, esetenként pedig mindkettő.
Az újesztendőben, a 2015-ben elkezdettek folytatása mellett, a bevezetőben megfogalmazott mondás szellemében, ,,az aratásban” önzetlenül részt vállalni hajlandó közösség formálásához szeretnék hozzájárulni. Mindezt a 2017. február 15-én,a közösségi oldalamon, a palarpad2015.blogspot.ro-n megjelentek szellemében, melynek alapüzenete:…a közösségformálás szerepének felvállalását tartom az önkormányzatok, legnagyobb kihívásának az elkövetkező évtizedekben…

EGYÉN–CSALÁD–KÖZÖSSÉG

Ha sikerül eljutnunk oda, hogy szülő, tanár, egyház, városvezetés, és minden jószándékú polgár kötelességének érezze e hármasság elválaszthatatlanságának tudatosítását, akkor közelebb vagyunk a megoldáshoz. A visszásságok azért ismétlődhetnek mindennapjainkban, mert az egyén, a család és a csoportérdekekért vállalt felelősségérzet szinte teljesen hiányzik a  közösség egészével szembe. Pedig amikor kiléptünk a kapun, a tömbházajtón, városunk cselekvő közösségi tagjává váltunk. E pillanattól nem lehetünk közömbösek a szép, a jó, a megvalósítások, és sokszorosan nem, a megtapasztalt hiányosságokkal szemben sem. Ha ezt sikerült elfogadnunk, következhetnek a kérdések. Miért van ez így, ki vagy kik a hibásak?
Addig már eljutott közösségünk többsége, hogy önkormányzat, szolgáltatók, munkaadók, pártok, megyei és országos vezetés stb., egyszóval mindenki hibás, csak természetesen ,,én” nem.
A következőkben a ki miért felelős, kit miért kell vagy nem értékelni, ne adj’Isten, magasztalni. És természetesen arról, hogy ,,én” mit tettem, de ami még ennél is fontosabb, mit akarok és fogok tenni önzetlenül városomért, Gyergyószentmiklósért.