AZ
ARATNIVALÓ SOK, DE A MUNKÁS KEVÉS… (Máté 9,37-38), a bibliai mondás továbbra is érvényes marad városunkra?
Évről évre megfogalmazódik bennem a fenti idézet időszerűsége. Továbbra is vallom, hogy ma már a tennivalók terén újat mondani senki nem tud. Kivéve a politikusok egy részét, akik a 27 éve húzódó megoldatlan problémákat is az általuk felfedezett új tennivalókként képesek beállítani. Az 1990-es váltás óta köbméterekben mérhető a napvilágot látott stratégiák, előtanulmányok, tanulmányok stb. mennyisége. Értelemszerűen a megvalósításukra fölöslegesen kidobott összegek mennyisége is óriási. Sajnos a megvalósításukhoz szükséges kitartó, áldozatot is követelő munka elvégzéséhez, hol a politikai akarat, hol a szürke eminenciások hiányoztak, esetenként pedig mindkettő.
Az újesztendőben, a 2015-ben elkezdettek folytatása mellett, a bevezetőben megfogalmazott mondás szellemében, ,,az aratásban” önzetlenül részt vállalni hajlandó közösség formálásához szeretnék hozzájárulni. Mindezt a 2017. február 15-én,a közösségi oldalamon, a palarpad2015.blogspot.ro-n megjelentek szellemében, melynek alapüzenete:…a közösségformálás szerepének felvállalását tartom az önkormányzatok, legnagyobb kihívásának az elkövetkező évtizedekben…
EGYÉN–CSALÁD–KÖZÖSSÉG
Ha sikerül eljutnunk oda, hogy szülő, tanár, egyház, városvezetés, és minden jószándékú polgár kötelességének érezze e hármasság elválaszthatatlanságának tudatosítását, akkor közelebb vagyunk a megoldáshoz. A visszásságok azért ismétlődhetnek mindennapjainkban, mert az egyén, a család és a csoportérdekekért vállalt felelősségérzet szinte teljesen hiányzik a közösség egészével szembe. Pedig amikor kiléptünk a kapun, a tömbházajtón, városunk cselekvő közösségi tagjává váltunk. E pillanattól nem lehetünk közömbösek a szép, a jó, a megvalósítások, és sokszorosan nem, a megtapasztalt hiányosságokkal szemben sem. Ha ezt sikerült elfogadnunk, következhetnek a kérdések. Miért van ez így, ki vagy kik a hibásak?
Addig már
eljutott közösségünk többsége, hogy önkormányzat, szolgáltatók, munkaadók,
pártok, megyei és országos vezetés stb., egyszóval mindenki hibás, csak
természetesen ,,én” nem.