Bejelentkezés az alakulóban lévő kistermelői szövetkezési formábaKlikk ide!

2018. március 26., hétfő

EGYÉN-CSALÁD-KÖZÖSSÉG


FELHÍVÁS
Ez alkalommal próbálkozásom egy időben szól az önkormányzathoz, a vallási felekezetekhez, az oktatás, sport, kultúra, civil szféra képviselőihez, az érdekképviseletekhez, a város gazdasági szereplőihez, és természetesen városunk minden polgárához egyaránt.
Hogy miért próbálkozok újra és újra?
Mert nem szeretném úgy lehunyni a szemem, hogy ne próbáljam kellő határozottsággal felhívni Gyergyó város lakóinak figyelmét a következőkre:
- Gyergyószentmiklóson a sorozatos mulasztások eredményeként felhalmozott hátrány csak összehangolt, a közösség egésze által vállalt áldozatos munkával csökkenthető érzékelhetően.
- A politikum által alkalmazott ügyintézési technikák módszere ma már csak a mulasztások pótolgatására elegendő. Az aktuális kihívásokra való megfelelésre, a fejlődés biztosítására ez a stratégia már nem elégséges.
- Nem utolsó sorban pedig azért, hogy újabb 5-10 év múlva senki ne tudja azt mondani, hogy valaki miért nem mondta el ezt időben.
A megfogalmazottakért nemcsak hogy vállalom a felelősséget, hanem az általam szavakba foglalt kritikák, kérdések kibeszélésére állok rendelkezésükre bármilyen szinten és fórumon.
Minden kezdeményezésért tenni, dolgozni szeretnék, ingyen, bérmentve, ameddig egészségem engedi.
A 2015-ben indított palarpad2015.blogspot.ro közösségi oldalamon közölt írásaim alapján az alapelvek nyomon követhetők.
________________________________________________________________
Egyén, család, közösség… a megoldás képlete. Ezért mindenki kötelessége népszerűsíteni, hogy a magam és családom boldogulásáért kifejtett tevékenységgel párhuzamosan, napi rendszerességgel tenni kell a közösségért is.  Ez a tevékenység nem azonos a tanítok, gyógyítok, termelek, építek, foglalkoztatok stb. fogalmakkal, mert ezeken keresztül elsősorban csak a magam és családom fenntartását, gyarapodását valósítom meg.
 A közösségért végzett munka az önzetlen, térítésmentes munka, egyszóval egyfajta áldozatvállalás.
 Ezen szemlélet hiánya vezet oda, amivel ma szembesülünk városunkban.
*    *    *
„A mindenki hibás csak én nem” elmélethez
Elöljáróban saját vállalásaimról röviden.
,,Kistermelői egyesület létrehozása”
Nem adtam fel és továbbra is várom a jelentkezőket (kivárok, mert nem kollektivizálni szeretnék, vallom, hogy tudatos tagság nélkül úgysem lenne időtálló). Ha másképp nem megy, akkor házalni fogok. Ismeretek vagy nem akarás hiányában a kis területekkel rendelkező háztáji gazdaságok tulajdonosai nem tudják felfogni, érzékelni az együttműködésből származó lehetőségek nagyságrendjét. Mivel számomra nem létezik kérdőjel az együttműködés hatékonyságát illetően, bűnnek tartom ne megtenni mindent az ügy érdekében.
,,Palánta majális”
A tavasz folyamán, ahogy ígértem ismét jelentkezek a megszervezésre. Természetesen, ha az ötletgazdák is egyet értenek. Helyszín, mint 2017-ben, a Bălcescu utca 30. szám lenne. Időpont: megegyezés alapján. A 2017-ben megfogalmazottak szellemében próbáljunk minél több virágpalántával érkezni a rendezvényre. Hogy miért? Az idén első alkalommal meghívjuk, szeretettel várjuk városunk azon polgárait, akik részt szeretnének vállalni az ,,Egy virágos Gyergyószentmiklósért” akcióban. A többletpalánta mennyiséget közöttük osztanánk el, természetes térítésmentesen.
,,Egy virágos Gyergyószentmiklósért”
Újra szeretném kihangsúlyozni, hogy csak jó szándék kérdése, hogy megvalósuljon. Nem jelent különösebb anyagi, vagy fizikai megterhelést, és politikától független. Egy kevés virág ablakban, a ház oldalán, kerteken, kertek előtt szívet melengető látvány. Feledteti akár a hiányzó infrastruktúrát is. Vendégeinknek pedig a város arculatának a gondját viselő közösség képét nyújtaná.
*   *   *
Közös cselekvésünk javasolt lépései
Minden, ami politika. Mindenkinek hozzá kel járulni egy a korrektségen, becsületen, felelősségen alapuló politikai kultúra kialakításához. Tudatában vagyok, hogy ez egy nehéz, időigényes, összehangolt munkát igénylő feladat. A lényeg, hogy valami mozduljon, kezdjünk el kilépni a sehova nem vezető jóhiszemű, csak szemlélődő szerepkörből.
A megvalósíthatóság a kezdeményezéstől a kivitelezésig közösségünk minden polgárán áll vagy bukik. A politikum a fentiek kezdeményezője, kivitelezője, nagy valószínűséggel, soha nem lesz Az ok egyszerű. Egy, a politika berkeiben eligazodni képes közösség már kérdez, kutat, felelősségre von, egyszóval nem vezetgethető.
A megvalósítási esély nagyon kicsi, nehéznek, szinte lehetetlennek tűnhet sokak számára. Igen, lehetetlen, amennyiben továbbra is maradnak a jelenlegi megnyilvánulási formák és helyek: az utca, a vendéglők, a szórakozóhelyek, a családi, baráti összejövetelek. Helyszínek, ahol természetesen pletyka szinten,  összefüggéstelenül, ki-ki a maga módján (esetenként az elfogyasztott alkohol mennyiségének függvényében) próbálja keresni a megoldásokat közösségünk problémáinak orvoslására.
Megvalósítható amennyiben képesek leszünk:
- a jelen pillanatban meglévő egyesületek, alapítványok, különböző szövetkezési formák mindegyikének működését az alapszabályokban rögzítettek szintjén működtetni. Természetesen a hatékonyan teljesítők kivételek, és elnézésüket kérem.
- újak létrehozása, például az alakulóban lévő kistermelői egyesület.
- életképes, működő érdekképviseletek létrehozása: független szakszervezet, tulajdonosi szövetségek. Természetesen átfogva a szociális, az oktatási, az egészségügyi, a sport stb. területeket.
- a közösség által fenntartott független média.
- elérni azt, hogy a közeljövőben közösségünk minden polgára cselekvő tagja legyen egy általa választott szövetkezési formának.
Ha mindez megvalósul, akkor már különösebb nehézség nélkül, az egyesületek rendszeres ülésein lehetőség nyílna az éppen aktuális politikai, gazdasági, szociális stb. problémákat elemezni, javaslatokat tenni, hivatalosan állást foglalni.
Ezen lépések után következhetne a hatékony együttműködési javaslat a városvezetés, az önkormányzat, a politikai pártok felé.
A fent bemutatott cselekvések sorozata lenne hívatott segíteni, hogy az elmúlt 15 év alatt a Csipkerózsika-álomba ringatott, az átlagnál is jóhiszeműbb gyergyószentmiklósi embert felrázzuk.
Az álomba ringatás módszere egyszerű volt. A tényfeltárás ellehetetlenítése, a médiák fölötti gazdasági hatalom megkaparintása. Mindezek mellett egy magas szintű adminisztrációs technikákkal felruházott önkormányzati kommunikáció. Természetesen minden a közpénzből.
A 2020-as helyhatósági, parlamenti választásokra való felkészüléssel már most el vagyunk késve, ha akarunk változtatni a politikum eddig jól bevált módszerén. A megtapasztaltak alapján ez nem más, mint választások előtt (legjobb esetben néhány hónappal, de amint a gyakorlat már igazolta, akár pár héttel) néhány talpraesett, ügyeskedő politikus összeszedi a sorsunkról négy éven keresztül döntéseket hozó jelölteket.
Ez ügyben ki kell dolgozni egy mindenki számára érthető kritériumrendszert a mandátumát gyakorló testület és a városvezetés munkájának kiértékeléséről. A levont következtetések alapján megnevezni, ki maradhat, ki mehet.
A ma érvényben lévő gyakorlat nemhogy nem tartalmaz érdemi elbírálási módszereket, hanem lehetőséget kínál a politikusoknak, hogy tőkét kovácsoljanak saját mulasztásaikból.
Konkrétan, a ma 2018-ban megnevezett beruházások nagy része a 2003–2013-as pénzügyi ciklus alatt történt mulasztások, vagy a téves stratégiák miatt nem valósultak meg. Természetesen a jóhiszemű gyergyószentmiklósi közösség részéről semminemű felelősségre vonás nem történt, ellenkezőleg, maximális támogatásáról tett tanúbizonyságot. Ezt konkrétan igazolták a 2012-es, valamint a 2016-os választások eredményei.
A jelölés kritériumrendszerét nem részletezem, mert újat nem tudok mondani. Minden politikai párt alapszabályzatában nagyon részletesen megtalálhatók. Azt viszont tudom és állítom, hogy a pártok esetében a fő célkitűzés nem a szabályok betartása, betartatása, hanem a párt és tagjai talpon maradása, a túlélés biztosítása. Az alapszabályzatba foglaltak betartása pedig csak a párt nemkívánatos tagjainak az eltávolítása esetén lép életbe.
A közösség szabályai a szív-lélek, a szolgálni és áldozatot vállalni akaró vezetők megtalálására hivatottak. Ezt megvalósítani többéves összehangolt munkára van szükség a fent vázolt lépések megvalósulásával. Csak így lehet megtalálni és meggyőzni az említett tulajdonságokkal rendelkező embereket, hogy vállalják is a megbízatást. Nem akarok senkit bántani, de többek között az alkalmazott módszerek miatt is maradnak távol a közszereplés vállalástól a fent említett tulajdonságokkal rendelkező gyergyói polgárok.
________________________________________________________________
Csendes utószóként:
A lemaradások egy része a 2014–2020-as pénzügyi ciklusban megvalósul. Nagy valószínűséggel ezek fogják képezni a következő választások politikai tőkéjét. Újabb mandátumot, azaz a ,,talpon maradást “, hogy ügyeskedő vezetőinket idézzem.
A tragédia az, hogy Gyergyószentmiklós közössége marad az egyedüli vesztes, mert a 2014–2020-as pénzügyi ciklus forrásaiból mulasztásokat pótolgatunk az aktuális prioritások - gazdaságélénkítés, oktatás, egészségügy, szociális problémák stb. - rovására.
________________________________________________________________
Természetesen folytatás következik, még akkor is ha ,,falra hányt borsó”-nak, ha ,,pusztába kiáltott szó”-nak tűnik sokszor még számomra is az írás.
A bűvös körből, melynek áldozatai vagyunk, gyökeres változások nélkül nincs kiút. A változtatásokért pedig keményen meg kell küzdeni, nem valakik ellen, hanem közösségünkért, Gyergyószentmiklósért.

2018. március 25., vasárnap

Minden viccnek fele való.



A tél folyamán ma harmadszor fordult elő, hogy a ház előtti járda hótalanítása  közben, látszólag viccnek szánva kaptam a kérdést: szociális munkás lettem?
Mivel ahogy mondani szokás: ,,minden viccnek fele való” alapon ma elgondolkoztam, szomorúnak éreztem magam. Nem azért, mert takarítani kell a járdát, mert azt már megtanították a szüleim, és ösztönszerűen teszem. Sőt a hó eltakarítás alatt nem egyszer eszembe jut, hogy otthon felszegben a szülői háznál a hó eltakarítása nem csak a ház előtti részt jelentette, hanem jobb és bal oldali szomszédaink kapujáig kellet takarítani. Igen, mert még akkor ott fent felszegben a szomszédok napi rendszerességgel találkoztak, beszélgettek, segítették egymást, egyszóval jóban-rosszban együtt voltak. Szomorúságom egyik oka ez, mert önkéntelenül felteszem a kérdést: hány utcában, tömbházban lehet elmondani ma ugyanezt a szomszédok viszonyáról?  Másrészt pedig úgy érzem, hogy sajnos nagyon is nem vicc az a tény, hogy közösségünk elég nagy része valóban úgy gondolja, hogy közvetlen környezetünk rendben tartása a szociális munkát végzők feladata.
Ha a jövőben ez a mentalitás győzedelmeskedik, és nem az, hogy mindenki a maga környezetét tartsa rendben, nincs az a szolgáltató, aki ki tudja vájni városunk a koszból, mocsokból. 
 Lejegyezve március 23-án.